A SULYOM (Trapa natans)

Rendszertani nevében a „natans” arra utal, hogy „úszó”, de a latin szó bőségesen áradót, sőt születőt is jelent. A magyar nyelvben istennyila, suly, susa, vad mandola, vízi dió, vízi gesztenye és jezsuita olvasó néven is előfordul. Egykori elterjedését számtalan helyi elnevezés igazolja, mint a Sulymos ér, Sulymos tó, de Tiszasüly neve is a sulyomból ered.

Növényrendszertani helye is előkelő, hiszen a mirtuszfélék (Myrtales) rendjébe nyert besorolást, és mert elszigetelten áll a mirtuszfélék rokonságában, ezért önálló családba, a sulyomfélék családjába (Trapaceae) sorolják.

Biológiája is rendkívüli. Sekély vizű tavak és holtágak egyéves, kezdetben az iszapban gyökerező, később – a virágzáskor – már úszó hínárrá váló faja. A víz felszínén kiterülő levélrózsát fejleszt, melynek levelei rombusz alakúak, szélük fogazott, a levélnyelek felfújtak. A vízfelszíni levelein kívül alámerült levelei is vannak, melyek fésűszerűek. Július-augusztusban jelennek meg a vízfelszíni levelek hónaljában a fehér szirmú, négytagú virágai. Termése roppant jellegzetes makktermés, mely a víz alatt fejlődik ki, négy hegyes szarvat, csúcsán pedig „koronát” visel. Szeptemberre érik be. (Mellesleg a virág csészeleveleinek száma és alakja szerint előfordulnak kétszarvú és görbe szarvú termést hozó egyedek is. Arra vonatkozóan, hogy ezek külön fajok-e, vagy a „csemegesulyom” változatai, a vita még ma eldöntetlen, de a DNS vizsgálatok ezt nagyon hamar tisztázzák. Az általános vélemény az, hogy egyetlen fajról van szó.)

Terméshéja rendkívül szívós, így az elmúlt korok földtani rétegeiben számtalan példányát megtalálták a régészek. Európai fogyasztását már az újkőkorban (neolitikum) és a bronzkorban is kimutatták. Nagy mennyiségű sulyomhulladék alapján joggal tekintik a bronzkor burgonyájának. Fogyasztását az ókori görög és római írók is megemlegetik. A sulyom, mint táplálék gyakori témája a régi magyar botanikai munkáknak (Melius Juhász Péter, Csapó József, Diószegi Sámuel). Ezen munkákból tudjuk, hogy 1648-ban a réti halászok a sárospataki várnak sulyommal is róttak le adót. Az Ormánság mocsárral körülvett falvaiban az asszonyok az egész héten gyűjtött sulymot szombaton megfőzték, és vasárnap szekérrel vagy fejen hordott kosarakban a távolabbi falvakba vitték eladni. Igen sok sulymot gyűjtöttek a Tisza mellékén, és Debrecen, Miskolc, Nyíregyháza, Szolnok piacain árulták A sulymot úgy gyűjtötték, hogy egy 2-3 méter hosszú bot végére bunda- vagy gubadarabot szegeztek, és ezzel kavargatták a vizet. A sulyom mederfenékre leült tüskés termése beleragadt az irha gyapjúszálaiba, amit aztán fakéssel lekapartak. Az is szokásos volt, hogy a víz fenekére rossz subát eresztettek és kötélen ladikról húzták. Valamikor a debreceni piacon a sulyomárusok a termés tüskéit erre a célra készített asztalon egy alkalmas eszközzel levágták. A sulymot nyersen, főzve, sütve ették. A nagyobb mennyiségben szedett sulymot télen a padláson elteregetve tartották. A főtt sulyomból kevés rozsliszttel és zsírral pogácsát is sütöttek. Írásos források szerint ínséges időkben kenyérsütésnél finomra őrölt sulyommal pótolták ki a hiányzó gabonalisztet.

A sulyom használatos volt a népi gyógyászatban is. Dioskorides, Galenus nyomán erről már részletesen írt Melius Juhász Péter 1578-ban megjelent Herbariumában. Botanikai irodalmunk szerint a sulyom héját cserző anyagnak is használták, sőt a sulyomhéj főzete a ház földjére locsolva megöli a bolhát. Levélzete lovak takarmányául is szolgált. Borbás Vince 1894-ben írta: „Az európai sulyom szemlátomást pusztul, hazánkból is ismerjük a sulyom gyérülését.”

Borbás szerint pusztulását a „tavak, holtágak, állóvizek kiszáradása, a folyók szabályozása”, a „fürdés, halászás” és ehető termésének gyűjtése okozzák. Dabóczy Ernő pedig 1900-ban vetette papírra: „E növény úgy látszik, hogy Erdélyben is pusztulásnak indul, és kívánatos volna, hogy előfordulásának körülményeit, termőhelyét, elterjedését az érdeklődők följegyeznék…”

Molnár V. Attila 2003-ban Növényritkaságok a Kárpát-medencében címmel megjelent csodálatos könyvében ezt írja: „A sulyom napjainkra Nyugat-Európában nagyon megritkult, veszélyeztetett növénnyé vált, elsősorban emiatt áll védelem alatt hazánkban is. Magyarországon napjainkban ismét nagy állományai élnek, egyes helyeken (például a Tisza-tavon) terjeszkedése más védett hínárfajokat – például a tündérfátyolt (Nymphoides peltata) és a fehér tündérrózsát (Nymphaea alba) – fenyegeti.”

A sulyom, mint vízinövény évszázadok óta a Tisza és mellékvizeinek természetes növénye. "Egy csepp Tisza-tó" márka név alatt - a sulyom terméséből készült sulyomvelővel, illetve sulyompárlattal ízesített kézműves csokoládéval, és a Vitorlás Vendégház szálláskínálatával várjuk a Tisza-tó térségébe látogató turistákat.

www.vitorlastiszato.hu

www.vitorlastiszato.com

vitorlas@tiszato.hu

+3620206694462